Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dallos Gyula

2008.12.30

Dallos Gyula, Magyarország örökös bajnoka

Egy eredményes életút

Dallos Gyula alighanem egyedülálló jelenség nemcsak a magyar lovasok, de az egész magyar sport világában is. Xenophon (i.e. 434-355) által lefektetett alapeszmék a lovaglás művészetéről,- ami jelenleg is a mai modern lovasművészet egyik alapja,- alakította ki Dallos Gyula gondolkodását és kapcsolatát a lovakkal. A magyar sport nemzetközileg elismert nagykövete, azon belül is a díjlovaglás koronázatlan királya.

Az egyik legismertebb magyar lovas sportoló eddigi sporteredményei maguk helyett beszélnek. A magyar bajnokságban 25 alkalommal volt első, 11 világkupa forduló győzelme, 6 esetben, a világkupa döntőjében való részvétele, 1991-ben Európa bajnokság egyéni 7. helyezés, 1993-ban Európa bajnokság egyéni bronzérem, 1994-ben világbajnokság egyéni 7. helyezés egyedülálló teljesítmény a hazai díjlovaglás eddigi történetében. A klasszis versenyző erényéhez tartozik az emberek iránti nagyfokú tisztelet, segíteni akarás, a ló iránti mérhetetlen türelem és alázat. A szombathelyi születésű sportoló tehetségesnek bizonyult a labdarúgásban, műkorcsolyázásban és a futásban, de végül, 1962-ben mégis a lovas sportot választotta. Először a díjugratók majd a military sportolók kőzött tűnt fel szorgalmával, tehetségével, amit akkori eredményei is bizonyítanak. Az 1972-es müncheni olimpiára még a military keret tagjaként készült. Amikor 1974-ben eltörte a lábát, egy korábbi elhatározását valósította meg. A lovas sportok közül a díjlovas szakágat választotta. Döntését így indokolta:” A díjlovaglásban valami vonzó kettőség van. Egyrészről itt szükséges a legnagyobb elméleti felkészültség, másrészt itt a legintenzívebb és a legmeghatározóbb a lóval kialakított személyes kontaktus. A lovas részéről a legerősebb akaratátvitelre itt van szükség, hiszen a lovakat gyakran természetes mozgásuk ellen való mozgáskombinációkra kell rávenni. Ez a munka a ló és az ember együvé tartozása egy közös cél érdekében, egy különleges alkotó cselekvés a ló és az ember barátságának szimbóluma.” Dallos Gyula mesteredző, közel 2O éven keresztül volt a díjlovagló szakág szövetségi kapitánya. Tagja a Nemzetközi Díjlovasok Klubjának, a Nemzetközi Díjlovas Edzők Klubjának, a Magyar Edzők Társaságának. A Magyar Lovassport örökös bajnoka, Vas megye örökös bajnoka, Dunakeszi díszpolgára, Széchenyi Emlékérem és az Ádám Zoltán Emlékérem birtokosa. Vágya, a Nemzet Lovasa életműdíj elnyerése. Hamarosan a boltokba kerül, - Dallos Gyula Lovasiskolája – könyvének második része. Dallos Gyulával otthonában Dunakeszin, családi körben kezdtük a beszélgetést. Dalloséknál a családi harmónia, a szeretet és az egymás iránti tisztelet meghatározóan kíséri életüket, tevékenységüket, sikerüket a sportban. Ez egy különleges életforma. A korábbi években sikeres díjlovas sportoló, Bea asszony mellett, Dallos Zsófi a házaspár leánya, szülei példáját követve szintén a díjlovaglással kötelezte el magát. Nemzetközi rangos versenyek győzteseként, értékes helyezettjeként, magyar bajnokként követi szüleit.

Dallos Gyula és Aktion


- Az ember egész létét és életét a Jóistennek köszönheti, aki engem is megáldott egy hihetetlen magas szintű, ember és ló iránti szeretettel és a lovaglás iránti kedvező adottsággal. Ezen kívül a sors nagyon kegyes volt hozzám, mert egy olyan társsal, feleséggel ajándékozott meg, aki nélkül nem érhettem volna el sikeresnek mondható pályámat.- kezdte a beszélgetést Dallos Gyula.- Megajándékozott bennünket a sors egy olyan gyerekkel, aki mindkettőnk tulajdonságait ötvözve született, és viszi tovább ezt az életutat, ami a legnagyobb öröm számunkra.


- Mind a ketten a lovassporttal köteleztétek el magatokat. Törvényszerű volt Zsófi választása, vagy befolyásoltátok döntésében?

- Zsófi beleszületett a lovassportba. A ló és a lovassport szeretetét magával hozta. Pici gyermekkorától lóközelbe került, mi nem erőltettük. Több sporttal megismerkedve tudatos kitartással készült és készül jelenleg is megvalósítani az elképzelését – folytatta az édesanya.

- Zsófi, te ezt hogyan látod?

- Apuék már korán maguk elé ültettek a nyeregbe. Korán, úgy 6 éves koromtól kezdve lovagolok, de közben a művészi tornával, a tenisszel is megismerkedtem. 1985-től versenyzek a díjlovaglásban, jelentősebb eredményeim: kétszer voltam Junior Bajnok, többször Ifjúsági Bajnok, tízszer Budapest Bajnok, 1993.-ban az Ifjúsági EB-n egyéni 8., 1997-ben a Junior EB "B" döntőjében 5., 2003.-ban Országos Bajnok, többször voltam ezüstérmes, bronzérmes. 2003-ban az Osztrák Bundeschampionátuson első helyezést értem el. A hivatalos nemzetközi díjlovagló versenyeken, és világ kupa fordulókon többször szereztem értékes helyezéseket, illetve győzelmet. Kvalifikálódtam a 2005. évi Európa Bajnokságra, és a Világ Kupa Közép Európai liga döntőjére Amit eddig elértem, abban nagyon sok munka, tanulás és kitartás van, ezekben meghatározóak a szüleim érdemei. Segítségük nélkül nem érhettem volna el ilyen eredményeket.

- Kedves Bea. Ismerjük kapcsolatát a díjlovassporttal. Többször volt érmes helyezett a magyar bajnokságokon, Nagydíj szinten lovagolt, több mint egy évtizeden keresztül a hazai élmezőnyben. Jelenleg milyen a kapcsolata a lovakkal és a sporttal?

- Jelenleg is közvetlen ló és versenykapcsolatban élek, családi vállalkozásunk keretei között szervezem a hazai és nemzetközi versenyekre való utazásainkat, intézem a lótartás, felkészítés, versenyzés nem kis feladattal járó ügyes-bajos dolgait. Aktívan részt veszek néhány hazai és nemzetközi verseny rendezésében, például 3 éve vagyok a kaposvári Díjlovagló Világ Kupa versenyigazgatója. 2004. januárja óta a díjlovagló szakág szövetségi kapitány tisztségét is ellátom. Elégedett, boldog emberként hasznosíthatom tapasztalatomat, tudásomat. Öröm számomra, hogy segíthetek azoknak, akik hisznek és bíznak bennem, együtt örülni, izgulni egy-egy szép teljesítményért, ez hasonlóan felemelő érzés, mint amit versenyző koromban átéltem, éreztem.

- Aki 43 éve a lovassporttal kötelezte el magát, 38 éve díjlovas versenyző, miképpen összegzi az elmúlt évtizedeket? - fordulok Dallos Gyulához.

- A szombathelyi iskola jó alapot teremtett számomra. Szép eredményeket értem el kezdetben, a díjlovaglásban, díjugratásban és a military szakágban. De végül is a díjlovaglást választottam. A szakágban komolyabb nemzetközi eredményeket először Bordallal értem el. Több nemzetközi Nagydíj győzelmet és 12 magyar bajnokságot nyertünk együtt. A hortobágyi tenyésztésű (Bontur xx-Kitekints), kis termetű ló mozgása ugyan korlátozott volt, de technikailag kifogástalan mozgáskombinációkra volt képes. Bordal 25 évet élt, 23 évesen még Nagy Díjban versenyzett Zsófival. Rangos nemzetközi versenyeken szép eredményeket értem el a német tulajdonban lévő Drukittal. Az akkori NDK-ból érkezett, vágólóként, de 18 hónap múlva Nagy Díjat nyertünk. Sok nemzetközi versenyen eredményesen szerepeltünk, és minősültem vele a Stockholmi Világjátékokra is. A hazai tenyésztésű lóról, Heródesről kevesen tudják, milyen nagy képességekkel rendelkezett. Heródesnek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy nemzetközi klasszissá váljon. Korai elvesztése nagy csapás volt a számomra, és a sportágnak egyaránt. Nagyon szerencsés volt Aktionnal való találkozásom. A holland tenyésztésű Aktionnal 1989-től elindult a sportág hazai aranykora. A kezdeti nehézségek után a világklasszis képességű lóval minősültem a 91-es EB-re Donaueschingenben, ahol 7. lettem. 92-ben, Aachenben 2. lettem. 11 esetben nyertem vele Világ Kupa fordulót, 154 nagydíj szintű feladatban győztem vele, és 12-szer nyertünk együtt magyar bajnoki címet. Világ Kupa döntőn 6 esetben értünk el helyezést, 93-ban az EB-n harmadik, 94-ben a VB-n egyéniben hetedikként végeztünk. Két olimpián voltam kint Aktionnal, ötször tettem olimpiai esküt, de egyszer sem tudtam lovagolni. Aktion 2OO3-ban, 21 éves korában hagyott itt bennünket.

- Hogyan látod a díjlovassport nemzetközi és a hazai helyzetét?

- A nemzetközi élmezőnyben versenyzők száma az utóbbi évtizedben folyamatosan növekszik. A regionális és világversenyekre való minősülési szintet évről-évre magasabbra emeli a Nemzetközi Szövetség, és még így is a nagy létszám miatt a lebonyolíthatóság határát súrolják a rangos versenyek. A szakág reneszánszát éli. Évente több ezren indulnak a különböző minősítő versenyeken, láthatóan a díjlovaglásra szelektált, nagyon jó képességű lovakkal és magas szintű tudással, bíró versenyzőkkel. Ebben a folyamatban meghatározó elsőséggel versenyez egymás közt a német és a holland nemzet. Mindkét ország igen magas szintű lótenyésztéssel és sportszakmai háttérrel rendelkezik. Őket az amerikaiak, akik szinte állandó bronzérmesek, majd a dánok, angolok, svédek, franciák, svájciak követik. A lovassporthoz magas szintű lótenyésztés, magas szintű szakmai kvalitás és hihetetlenül nagy tőke szükséges, mert ez a legköltségesebb sportok egyike. A mai magyar díjlovassportot összehasonlítva a nagy tradíciókkal, múlttal, rendelkező nemzetekkel, nagy különbséget látok, mert hiányzik a szükséges tőke mellett az átfogó, egyértelmű, egységes szakmai háttér. Ezek figyelembe vételével, szerényebb körülmények között tesszük a dolgunkat, mindent elkövetünk, hogy a világ élvonalába kerülhessünk. A lovassport egy igen összetett feladat, az eredményekhez, a sikerekhez, erős hitre, erős önkontrolra, adottságra, szorgalomra és alázatra van szükség. Az a versenyző, aki nem tud naponta áldozatot hozni a célokért, soha ne is reménykedjen abban, hogy világraszóló eredményeket fog elérni.

- Milyen szerepe, feladata van az állami- és a sportvezetésnek a lovassport konkrét segítésében és feladatainak megoldásában?

-Az állami feladat, hogy minél szélesebb bázist nyisson arra, hogy a lovassport hol tud megjelenni. A lovassportnak és a vele szervesen összekapcsolódó tenyésztésnek kell kiharcolnia azokat a szakmai érdemeket, amivel meg tud jelenni a világban. Direkt módon azon versenyzők alaplehetőségeit kell támogatni, akik potenciálisan helyzetbe tudják hozni lovassportunkat a nemzetközi versenyeken. A szakmának és a lótenyésztésnek ki kell termelnie azt az alanyt, amivel a hazai szakember megmutatja, hogy érett egy feladat végrehajtására, és ezt az eredményt tudja menedzselni az adott nemzet sportvezetése.

- Milyen tervekkel és lehetőségekkel dolgozol és folytatod versenyzői pályádat?

- Saját lovainkkal továbbá a hazai és külföldi lótulajdonosok, tenyésztők által képzésre, vagy versenyzésre hozzám küldött lovakkal dolgozom, és ezekkel a lovakkal versenyzem a hazai és a nemzetközi versenyeken. Idén két lovat mutatok be Nagy Díj szintű versenyeken, és van egy 7 éves Aktion apaságú, a kerteskői ménes által tenyésztett utánpótlás lovam, amelyet szintén a Nagy Díjra készítek. Ez a lovam Akela, amely az elmúlt két évben nyerte az 5 és 6 éves lovak Tenyészversenyét. Engem pályafutásom alatt mindig az vezérelt, hogy minél jobb fényben tüntessem fel a magyar lovassportot a világ és a nemzetközi versenyeken, minél jobb példával járjak elől a nemzetközi versenyeken, és minél jobb tanítványokat képezzek ki, akik jó eredményeket érnek el, ezzel is dicsőséget hoznak a magyar sportnak, a magyar lovassportnak, a magyar embereknek, Magyarországnak.

Herneczky Frigyes, h, 2006-04-10
Forrás: Fogatsport.hu


 

Huszonötszörös magyar bajnok, tizenegyszeres világkupa győztes, hatszoros világkupa döntös, EB bronzérmes, százötvennégyszeres nagydíj győztes.

A 06.24-én Tatárszentgyörgyön megrendezésre ketülő IV. LOT kapcsán beszélgettünk Dallos Gyulával, Magyarország Örökös Bajnokával.

2006. június 24-én kerül megrendezésre Tatárszentgyörgyön az a lovas találkozó, mely egyedülálló kezdeményezésként kifelyezetten az amatőr, hobbi lovasoknak kíván teret adni szakágtól, lovaglási stílustól függetlenül. A kifejezetten nekik szóló programokon keresztül szeretnék bemutatni a nagyközönségnek a lovaglás csodálatos világát és ehhez a legelismertebb, legszakavatottab országosan ismert, sőt világhírű lovasokat sikerült megnyerniük. Talán a lekiemelkedőbb név Dallos Gyula, Örökös Magyar Bajnok.

Gyula bácsi! Te voltál talán az első, aki a nevével a részvételével támogattad ennek a rendezvénynek a létrejöttét. Egy annyira sikeres ember, egy ilyen neves sportoló miért állt teljes odaadással egy ilyen rendezvény mellé?

Számomra a ló és a lovaglás nem egyszerűen sport. Számomra a lóval való foglalkozás egy életstílus, nem túlzás azt mondani, hogy maga az élet. Egy olyan tevékenység, mely a szellem útján nyitja meg a testet. A lovas ember testét és lekét minden nap megérintik a lovak, minden nap hoz valami új élményt. Nekem, mint lovas sportólónak kifejezetten fontos, hogy a lovaglás minnél szélesebb körben legyen ismert és elfogadott szabadidős tevékenység, hiszen ma már a lovaglás nem egy szűk csoport számára érhető el, hanem reneszánszát éli, és egyre több ember ismerheti meg.

Éppen ezért elemi érdekünk támogatni minden olyan rendezvényt, amely közelebb juttatja az embereket ahhoz az igényszinthez, azokhoz az érzésekhez amit a lovassport szelleme megkíván. Szeretném demonstrálni, hogy mennyire fontos minden lovakkal foglalkozó ember számára, a minőségi kapcsolat ló és ember között. Számomra ez a legfontosabb és szerintem aki ellátogat erre a rendezvényre, az megismerheti ezt a fajta világszemléletet.

A másik fontos dolog a Lóbarátok Találkozójával kapcsolatban, hogy igyekszik eltörölni azokat a határokat, amelyek elválasztják a lovas társadalom egyes rétegeit. Igyekszik bebizonyítani, hogy ez az egész csak két élőlényről szól, amelyek minden lovas stílusban ugyanazok. Nincs westernló, ugróló, voltizsló, stb..., csak ló és ember van. Ez a rendezvény bemutaja ennek a kapcsolatnak a sokszínűségét, és átfogó képet ad a lovastársadalom belső életéből. Szakágakon keresztül, de szakágaktól függetlenül mindenkit megszólít akinek szimpatikus a ló, legyen az tenyésztő, sportoló, hobbi lovas, vagy egyszerűen csak a lovak iránt érdeklődő ember. A nevében benne van: lóbarátok, nem csak sport.

Miért fontos szerinted a ló és az ember kapcsolata?

Az ember legősibb barátja a ló. Közel 6000 éve a társunk. Azt, hogy eddig eljutottunk, a lónak köszünhetjük. Előszőr zsákmány állat volt, vadásztunk rá. Később a segítségével vadásztunk, műveltük a földet, közlekedtünk vele. Gondoljunk csak a lovaskocsira, a lovaglásra, a lóvasútra, de még a bányából is ő hozta fel a szenet, még a csatákat is lóháton vivtuk. Hihetetlenül hálásak lehetünk a lónak. A ló tette az embert emberré, majd az ember a lovat sportolóvá. Ne felejtsük el, hogy mit köszönhetünk a lónak, de a ló is sokat köszönhet az embernek. Ma már az ember felel a ló minőségi képzéséért, a lóval való kommunikáció hatékonyságáért. Az ember az “egyszerű haszonállatból” sportolóvá tette a lovat.

De hát nem lesz minden lóból és lovasból versenyző.

Nem is kell! Sok embernek van jogosítványa, de nem lesz mindenkiből Schummaher. Nem is lenne jó. Mások a lehetőségeink, az adottságaink de annyi elengedhetetlen, hogy minden lovas tisztelettel és jó érzéssel gondoljon a lóra. De ehhez egy nagy fokú alázat, szükséges, hogy tanuljunk és akarjunk tanulni. Nem lesz mindenkiből F1-es pilóta, de törekedjen arra, hogy jó soffőr legyen, hiszen magának és más közlekedőknek is jobb, ha jól tud autót vezetni.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy mi a jó abban, hogy lovagolok. Miért jobb mint mondjuk a vitorlázás, vagy a foci? Egy ilyen sikeres lovas, mint Te hogyan fogalmaznád meg ezt?

A siker az nem a fő motiváció. Hogy mit szeretek benne? Nekem örömforrás, nekünk ezt a testünk – lelkünk kívánja. Testünket edzi, lekünket melengeti, elménket tisztítja. Lovon űlve minden bút, bánatot elfelejtek. A pozitív életérzést legjobban a ló hátán érzem. Ha megkérdezed Alonsót, az autó... Ha megkérdezed Ronaldihnot a focilabda... Szereti, mert olyan élményt nyújt számára, amit másban nem talál meg.

De van egy nagyon nagy különbség! Élőlény! Lelki kapcsolat van vele. Mint tudjuk a szem a lélek tükre, és ha ránézel egy ló szemére magadat látod benne. Formálja a jellemet, nevel és tanít. Az élőlény teljesen más, mint egy élettelen anyag. Én jobban érzem magam egy ló hátán, mint akár egy Rolls-Roys-ban érezném magamat.

Miért fontos szerinted, hogy minél többen megismerjék a lovaglás világát, hogy minnél nagyobb legyen a tömegbázis?

A mai fiataloknak talán még nagyobb szükségük van erre a fajta élményre, mint valaha volt nekünk. A mai urbanizált világban, amikor egyre inkább elszakadunk a természettől, a ló egy olyan kapcsot jelent, amit nem szabad elhanyagolni. Talán pont ezért éli ma reneszánszát a lovaglás. Mint említettem a lovaglásnak hatalmas jellem formáló szerepe van és ezt ma már újra nem egy szük sportoló réteg érheti el, hanem egyre többen. Fontos, hogy minél szélesebb körben tegyük a lovaglást ismerté és népszerűvé!

Az embereket nem kell irányítani egyébként. A történelem hozza közel újra a lovakat. Sajnos a rendszerváltás idejében volt egy komoly törés a lovas társadalomban, de ma már kezdjük kiheverni. Rengeteg lovas, lovarda, lovas rendezvény van, sokkal több mint akár tíz évvel ezelőtt is. Sajnos ilyen jellegű még kevés van, ahol testközelből lehet megismerkedni a lovakkal, de reméljük, hogy hagyománnyá válik.

Ami viszont nagyon fontos, hogy igazi élményt akkor jelent mindenkinek, ha minőségi lovas kultúrát, komoly, nagy tudású lovas embereket lát a fiatal érdeklődő. Megintcsak visszatérünk a ló, a lovaglás tiszteletéhez. Ha megtanuljuk tisztelni a lovakat, megtanuljuk egymást is tisztelni.

Hogyan látod ma magyarországon a lovaglást és a jövőjét?

A jelent javulónak, a jövőt jónak érzem. Óvatosan kell kezelnünk azt a kifejezést, hogy a magyar az lovas nemzet, de az biztos, hogy lószerető. Sőt! Álat szerető. Magyarország helyzete is biztosítja, hiszen nagyon alkalmas az álat tartásra, álat tenyésztésre. Valószínűleg genetikailag bennünk van a lószeretet.

Azt mutatják a tendenciák, hogy egyre több ember igényli a lovakat, a lovaglást. Egyre többen, egyre jobb, nívósabb lovaglást, lovas tudást igényelnek. A lehetőségeink is javulnak, ahogyan a tömegbázis épül, ezáltal egyre jobb eredmények is születnek. Ez pedig öngerjesztő folyamat, csak össze kell hozzá tartanunk, nekünk lovasoknak.

Nagyon komoly minőségi változás ment végbe a lovaglás területén, ha csak a számokat is nézzük. 20 évvel ezelőtt kb. 130.000 ló volt Magyarországon. Ma csak sportlóból, sportolásra használt lóból több mint 100.000 van. Ez a minőségre való törekvésnek az eredménye.

A felnövekvő generáció (a lányom Zsófi például), már teljesen másképp látja, éli meg ezeket a dolgokat. Számukra már természetes, hogy van lehetőség a lovaglásra és természetes, hogy ha már csinálják, akkor jól csinálják. 20 éve álmomban nem gondoltam volna, hogy Magyarországon ilyen sokféle lovas szakággal fogok találkozni. Régebben volt négy szakág, ma rajtuk kívül itt a western, a voltizs, az egyes fogat, a póni lovaglás és sorolhatnám sokáig. Negyven évvel ezelőtt személyesen ismertem Magyarországon minden lovast. Ma már a saját szakágamon belül is alig az ¼-üket ismerem.

Gyula bácsi! Nagyon köszönjük a segítséget és a nagyon példamutató hozzáállást! Reméljük, hogy a Te szellemiségednek megfelelő rendezvényt tudunk majd látni Tatárszentgyörgyön!


Magyarország örökös bajnoka

Dallos Gyula alighanem egyedülálló jelenség nemcsak a magyar lovasok, de az egész magyar sport világában is. Xenophon (i.e. 434-355) által lefektetett alapeszmék a lovaglás művészetéről,- ami jelenleg is a mai modern lovasművészet egyik alapja,- alakította ki Dallos Gyula gondolkodását és kapcsolatát a lovakkal. A magyar sport nemzetközileg elismert nagykövete, azon belül is a díjlovaglás koronázatlan királya.
Az egyik legismertebb magyar lovas sportoló eddigi sporteredményei maguk helyett beszélnek. A magyar bajnokságban 25 alkalommal volt első, 11 világkupa forduló győzelme, 6 esetben, a világkupa döntőjében való részvétele, 1991-ben Európa bajnokság egyéni 7. helyezés, 1993-ban Európa bajnokság egyéni bronzérem, 1994-ben világbajnokság egyéni 7. helyezés egyedülálló teljesítmény a hazai díjlovaglás eddigi történetében. A klasszis versenyző erényéhez tartozik az emberek iránti nagyfokú tisztelet, segíteni akarás, a ló iránti mérhetetlen türelem és alázat. A szombathelyi születésű sportoló tehetségesnek bizonyult a labdarúgásban, műkorcsolyázásban és a futásban, de végül, 1962-ben mégis a lovas sportot választotta. Először a díjugratók majd a military sportolók kőzött tűnt fel szorgalmával, tehetségével, amit akkori eredményei is bizonyítanak. Az 1972-es müncheni olimpiára még a military keret tagjaként készült. Amikor 1974-ben eltörte a lábát, egy korábbi elhatározását valósította meg. A lovas sportok közül a díjlovas szakágat választotta. Döntését így indokolta: ”A díjlovaglásban valami vonzó kettőség van. Egyrészről itt szükséges a legnagyobb elméleti felkészültség, másrészt itt a legintenzívebb és a legmeghatározóbb a lóval kialakított személyes kontaktus. A lovas részéről a legerősebb akaratátvitelre itt van szükség, hiszen a lovakat gyakran természetes mozgásuk ellen való mozgáskombinációkra kell rávenni. Ez a munka a ló és az ember együvé tartozása egy közös cél érdekében, egy különleges alkotó cselekvés a ló és az ember barátságának szimbóluma.” Dallos Gyula mesteredző, közel 2O éven keresztül volt a díjlovagló szakág szövetségi kapitánya. Tagja a Nemzetközi Díjlovasok Klubjának, a Nemzetközi Díjlovas Edzők Klubjának, a Magyar Edzők Társaságának. A Magyar Lovassport örökös bajnoka, Vas megye örökös bajnoka, Dunakeszi díszpolgára, Széchenyi Emlékérem és az Ádám Zoltán Emlékérem birtokosa.