Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


idézetek

2008.12.19
A ló igazi menekülő állat. Ha nyomást gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja és nem a harcot.

 

Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindeneg, elég neki megbecsülő Szereteted!

A ló megértő, szerető társ, szeresd és becsüld meg. Vigyázz rá, mert életét neked áldozta.hálából terhedet hordja.

Nincs szebb dolog, annál, mikor sóhajotok egyszerre csendül, szívetek egyszerre dobban, mikor hevesen verő szívvel, az akadályok elé néztek, ugyanaz fut végig bennetek.

A lovak segíthetnek az embereknek, hogy megjavuljanak.

   




A lovak is beszélnek...csak oda kell figyelni rájuk!

Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit.

A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló. A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog.

A ló:
Önteltség nélküli nemes jellem;
Irigység nélküli barátság;
Hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész,mégsem szolga.

     

A kutya az ember legjobb barátja,
de a ló írta a történelmet.

     

" A ló előnye tenger, a bölcsnek ló való, Mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló"

  "Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló."
/C. Malaparte/

 "A lovak iránt érzett szeretetünk független a korunktól"

 "Lehet, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de a ló volt az, mellyel civilizációt hoztunk létre."

 "Van egy mondás, miszerint a lónak élveznie kell munkáját feladatának elvégzése közben, máskülönben sem a ló, sem a lovas nem lesz képes kitűnő teljesítményt nyújtani."

 "A ló hátán van a földi menyország."

" ....a lovak iránt valami ősi, kiolthatatlan érdeklődés,vonzalom,szeretet él bennünk. "

A ló.
Önteltség nélküli nemes jellem;
irigység nélküli barátság;
hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész, mégsem szolga.
/Ronald Duncan/" 

„ó bár tudnék lóúl dalolni
zablát kantárt rám Múzsa fonna
abrakom hymni odi psalmi
nyeregbe Orpheus pattanna…”
Weöres Sándor Le Journal

„Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok…”
Pintér Zoltán Lovam hátán

Jönnek majd fekete,
vörös, sárga lovak,
örvendezzetek a
fehér csikónak!
Zsoltárt ficánkol a
Duna-Tisza között,
leendő lovasa
házamba költözött.
Kovács Géza A fehér csikó

"Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön."
Ady Endre Új s új lovat

"Azáltal, hogy szeretjük és megértjük kedvenceinket, talán
könnyebben megértjük egymást is."
Dr. Louis J. Camuti

„... és amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal
rendelkezők is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fűződő kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel
nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget
okozott.”
Jane Goodall

„Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.”
Anatole France

„Az állatokban azokat az értékeinket látjuk megtestesülni, amelyeket már elvesztettünk- ezért vágyunk társaságukra, érzelmeikre, életörömükre.”
Jane Goodall

„Ha valaki egyszer felül a lóra, és ha szereti a lovat, bele
szerelmesedik és nem valószínű, hogy utána el fogja hagyni a
lovaglást.”
Mészáros Zsolt

„A lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén.”

"Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló."
C. Malaparte

„Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.”
Bert Harte

Lóvá tesz
Így szoktuk mondani, ha valaki rászedi, becsapja, elbolondítja, ugratja, kijátssza a társát, esetleg packázik, tréfát ûz vele.
De vajon hogyan lehet lóvá tenni valakit?
A szólás története az 1700-as évekig nyúlik vissza. Abban az idõben az emberek hittek a boszorkányokban. Úgy képzelték, hogy ezek a lények a seprûn repülésen kívül arra is képesek, hogy a embereket lóvá változtassák, és rajtuk repüljenek.
Ez kínzásszámba ment, s megtörtént, hogy az áldozat ettõl megbetegedett, és meg is halt. A szólás csak a következõ évszázadokban kapta mostani értelmét.