Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gidrán

2009.07.11

Gidrán

magyar csillag a lovastusa egén

A gidrán fajta kialakulása egy kis termetű, Egyiptomból származó arab ménhez köthető, mely 1816-ban került Bábolnára, és Gidran Senior néven került a méneskönyvekbe. A nemes vérű mén arab, erdélyi, holsteini, mecklenburgi, moldvai, török és spanyol kancákat fedezett, és utódai közül hat törzsmén került ki. Ezeket Mezőhegyesre vitték, ahol a legnagyobb hatást Gidrán I. és Gidrán VI. fejtette ki a lóállományra. Ebben az időszakban a ménesket még az egyedek színe alapján különítették el. A későbbi vizsgálódások során derült ki, hogy Mezőhegyes 5. számú ménese, a "sárgaménes" az egyedek származása alapján Gidran Seniorra vezethető vissza. Ekkor kezdődött a gidrán fajta tudatos tenyésztése. A kancákat angol telivér vagy gidrán ménekkel fedeztették, a nem csak gidrán vérű méneket azonban nem tenyésztették tovább. A mai napig minden egyed apai ágon visszavezethető egy-egy vonalalapító ménre. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériuma 1885-ben ismerte el a gidránt önálló fajtaként. Az állományt a kezdetektől elsősorban hátaslóként tenyésztették, hisz az igás feladatokra ott volt már a nóniusz, könnyűigás feladatokat pedig a furioso-north star látta el. A gidrán végül huszárló lett, mely gyorsasága és elegáns külleme miatt igen népszerűvé vált. Az eredeti gidrán állomány 15 kancára vezethető vissza, melyekből sajnos több család kihalt az elmúlt évszázad során. Az első világháború után 74 tenyészkanca Romániába került, és a további veszteségek után mindössze 13 kanca maradt Mezőhegyesen. A másik világháború során a furioso-north starhoz hasonlóan megpróbálták kimenkíteni az állományt Magyarországról, de végül csak 28 kanca érkezett vissza Nyugatról. A fajta regenerálását kisbéri félvér és arab ménekkel végezték. Ennek következtében a gidrán Anglo-arab jelleget kapott, és az állomány igen rövid idő alatt felértékelődött. A gidránok 1975-ben elkerültek Mezőhegyesről, új otthonuk a Dalmandi Állami Gazdaság sütvényi ménese lett, ahol az állomány nagy részét átkeresztezték más fajtákkal. 1975-ben mindössze 3 fajtiszta gidrán mén és 16 törzskanca volt Magyarországon. Ebben az évben 21 kancát vásároltak a hazai népies állományból, két tisztavérű gidrán mént pedig Bulgáriából hoztak haza. Az új törzstenyészet Borodpusztára kültözött. 1996-ban Borodpusztáról és Sütvényből a Somogy megyei Marócpusztára, a Pannon Lovasakadémia igazítása alá került a teljes állomány, ahol génmegőrző tenyésztés és az egyedek elsősorban lovastusában való versenyeztetése folyik. A gidránok csekély számukhoz képest igen eredményesek. Ma körülbelül 160 tenyészkanca található Magyarországon, ezenkívül Romániában és Bulgáriában vannak még gidrán ménesek.

 

... a világ legjobb crosslova ...

A fajta három genealógiai vonalát a következő mének alapították: "A" Gidran XXXVI. (született 1875-ben), "B" Gidran XLII. (1881), "C" Gidran III. (1920), mely Ausztriából került vissza Mezőhegyesre. 1928-ban, az amszterdami olimpián, cseh színekben Eliot nevű gidrán nyerte a díjugratás aranyérmét. 1936-ban, Berlinben a gidrán Delfis és a a román Henri Rang szerzett ezüstöt díjugratásban. Pauly Hartmann gidránja, Legszebb pedig Aachenben lett ötödik a díjlovaglás nagydíjában. 2004-ben Gidrán XI-4 (Sóhaj) elnyerte a lovastusában a világ legjobb crosslova címet. 

Tulajdonságai

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 155-168 cm

Szín: sárga

Felépítés: nagy rámájú, tömeges test, nemes, egyenes fej, középmagasan illesztett nyak, széles szügy, dőlt vállak, erős mar, közepesen hosszú hát, erős, egészséges lábszerkezet

 Jellemzők: intelligens, atletikus, gyors és szívós, általában jó ugróképességgel rendelkezik

Hasznosítás: hátaslóként, ritkán fogatban

Származási hely: Magyarország, Bábolna, majd Mezőhegyes

Eredet: 19. század

Élettere: kontinentális éghajlat